-
1 ἐπίσταμαι
ἐπίστᾰμαι, 2 pers.A , 982, S.El. 629, Pl.Euthd. 296a, butἐπίστᾳ Pi.P.3.80
, A.Eu.86, 581,ἐπίστῃ Thgn.1085
, PCair.Zen. 41.19 (iii B.C.), [dialect] Ion. ἐπίστεαι ἐξ-) Hdt.7.135; imper. ἐπίστασο ib. 29, 209, A.Pr. 840, 967, PCair.Zen.57.4 (iii B.C.), etc., but ἐπίσταο v.l. in Hdt.7.209, [var] contr. , etc.; subj. [dialect] Ion. ἐπιστέωμαι Hdt.3.134, [dialect] Att. : [tense] impf. , etc.; without augm.ἐπίστατο Il.5.60
: Hdt. hasἐπ- 5.42
(v.l. ἠπ-),ἠπ- 3.139
; [dialect] Ion. [ per.] 3pl. ἠπιστέατο orἐπιστέατο 8.132
: [tense] fut.ἐπιστήσομαι Il.21.320
, etc.: [tense] aor. 1ἠπιστήθην Hdt.3.15
, Pl.Lg. 687a.I. know how to do, be able to do, capable of doing, c.inf., οὐδέ οἱ ὀστέ'ἐπιστήσονται Ἀχαιοὶ ἀλλέξαι Il.21.320
, cf. Od.13.207, Sapph.70, etc.: Hom. has it both of intellectual power, ὅς τις ἐπίσταιτο ᾗσι φρεσὶνἄρτια βάζειν Il.14.92
;ἐπιστάμεναι σάφα θυμῷ Od.4.730
; and of artistic skill, : freq. in Trag. and [dialect] Att.,οὔπω σωφρονεῖν ἐπίστασαι A.Pr. 982
, cf. 1032, S.OT 589;πένεσθαι δ' οὐκ ἐ. δόμος A.Ag. 962
;ἐ... θεοὺς σέβειν E.Hipp. 996
, cf. Alc. 566; κιθαρίζειν οὐκ ἐ. Ar.V. 989, cf. Pl.Smp. 223d, R. 420e, al.: without inf., σῷζ ὅπως ἐπίστασαι as best you can, A.Pr. 376, cf. Eu. 581.2. to be assured, feel sure that.., τοῦτον ἐπίστανται πλεῖσταεἰδέναι Heraclit.57
, cf. Hdt.3.134, 139, 6.139, al.: folld. by ὡς, Id.1.122.II. c. acc., understand a matter, know, be versed in or acquainted with,πολλὰ δ' ἐπίστατο ἔργα Il.23.705
, cf. Od.2.117;Μουσέων δῶρον Archil.1
;τὴν τέχνην Hdt.3.130
; ;ἐμπειρίᾳ ἐ. τὴν ναυτικήν Th.4.10
;τὰς φύσεις ὑμῶν Id.7.14
;πάσας τὰς δημιουργίας Pl.R. 598c
; ἔγωγε γράμματ' οὐδ' ἐ. Cratin.122; τὸ μὴ ἐ. γράμματα illiteracy, PRyl.73.19 (i B.C.), etc.; ἐ. ἱερατικὰκαὶ Αἰγύπτια γράμματα PTeb. 291.41
(ii A.D.); ἐ. μύθους τοὺς Αἰσώπου know them by heart, Pl.Phd. 61b, cf. Grg. 484b: also with an Adv., Συριστὶ ἐ. know Syrian, X.Cyr.7.5.31; with acc. and inf. conjoined, A.Eu. 276; with inf. to expl. the acc., ἔργον δὲ μοῦνον ἐσθίειν ἐ. Semon.7.24, cf. Archil.65.2. after Hom., know as a fact, know for certain, .ά, etc.; used convertibly with εἰδέναι, Pl.Tht. 163b, Arist.APr. 66b31, Ph. 184a10; even χάριν ἐ., = χάριν εἰδέναι, Jul.Or.8.246c(but sts. εἰδέναι is general, ἐπίστασθαι being confined to scientific knowledge ([etym.] ἐπιστήμη) , διὰ τὸεἰδέναι τὸ ἐπίστασθαι ἐδίωκον Arist.Metaph. 982b21
): freq.strengthd., εὖ ἐ. Hdt.l.c.; σαφῶς ἐ. A.Pr. 840, etc.: most freq. c. acc., τὰ διαφέροντα ἐ. And.4.19, etc.; alsoἐ. περί τινος Hdt.2.3
, Th.6.60;περὶ θεῶν E.Fr.795.4
: folld. by a dependent clause, τί σφιν χρήσηται ἐ. Thgn. 772; ἐ. ὅτι.. , or ἐ. τοῦτο, ὅτι.. , Hdt.1.3, 156, etc.;ὡς.. A.Pers. 599
;τοῦτ' ἐπίστασ', ὡς S.Aj. 1370
;ἐ. αὐτὸν οἷς ψωμίζεται Ar.Eq. 715
, etc.3. rarely, know a person, Ἀρίγνωτον γὰρ οὐδεὶς ὅστις οὐκ ἐ. Ar.Eq. 1278, cf. Muson.Fr.3p.12H., Luc.Asin.1; τὸν Ἰησοῦν γινώσκω καὶ τὸν Παῦλον ἐ. Act.Ap.19.15; but ὁ παῖς τοὺς τεκόντας οὐκ ἐ. does not know who they are, E. Ion51.III. c. part., in Prose and Trag., know that one is, has, etc.,εὖ ἐ. αὐτὸς σχήσων Hdt.5.42
;ἐσθλὸς ὢν ἐπίστασο S.Aj. 1399
, cf. Th.2.44; also ὡς ὧδ' ἐχόντων τῶνδ'ἐ. σε χρή S.Aj. 281
; ὡς φανέν γε τοὔπος ὧδ' ἐ. Id.OT 848: c. dupl. acc., ἑαυτοὺς Φαυστύλου ἠπιστάμεθα παῖδας (sc. ὄντας) Plu.Rom.7: c.acc. et inf., S.Ant. 1092, Lys.Fr.53.1.IV. [tense] pres.part. ἐπιστάμενος, η, ον, freq. as Adj., knowing, understanding, skilful, ἀνδρὸς ἐ. Od.14.359;χαλεπὸν ἐ. περ ἐόντι Il.19.80
; καὶ μάλ' ἐ. Od.13.313; even of a dancer's feet,θρέξασκον ἐπισταμένοισι πόδεσσι Il.18.599
: also c.gen., φόρμιγγος ἐ. καὶ ἀοιδῆς skilled, versed in them, Od.21.406: and c. dat.,ἄκοντι Il.15.282
: hence,2. Adv. ἐπιστᾰμένως skilfully, expertly, 7.317, Hes.Th.87, etc.; εὖ καὶ ἐ. Il.10.265, Od.20.161, Hes.Op. 107;ἐ. πίνειν Thgn.212
; also in Prose, X.Cyr.1.1.3, A.D.Adv.146.7, Vett. Val.298.2: c.inf., with knowledge how to.., Epicur.Nat.14.4. (Since ἐφίστημι τὸν νοῦν is used in the sense of ἐπίσταμαι, attend, observe, it is prob. that ἐπίσταμαι is merely an old med. form of ἐφίστημι, cf. Arist. Ph. 247b11 τῷ γὰρ ἠρεμῆσαι καὶ στῆναι τὴν διάνοιαν ἐπίστασθαι.. λέγομεν, and v. ἐπίστασις 11.2.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπίσταμαι
-
2 τεύχω
τεύχω, fut. τεύξω; aor. ἔτευξα, ep. aor. II. τετυκεῖν; perf. τέτευχα (über dessen Bdtg s. unten); pass. τέτυγμαι, 3. Pers. plur. τετεύχαται, u. plusquampf. τετεύχατο, Sp. auch τέτευγμαι, vgl. Lob. Phryn. 728; fut. 3. τετεύξομαι; aor. pass. ἐτύχϑην, Sp. auch ἐτεύχϑην, τευχϑέν Anacr. 10, zw.; aor. II. med. τετύκοντο, τετυκέσϑαι, ganz wie τεῦξαι u. τεύξασϑαι, Od. 15, 94 Il. 1, 467; – bereiten, rüsten, verfertigen, zurecht machen; δώματα τά ῥ' αὐτὸς ἔτευξε, 6, 314; τοῖσι δὲ τεῦχε κυκειῶ, 11, 624; u. so bei Hom. u. Hes. von jedem Werke der Hände u. des Geistes; bes. von Arbeiten in Holz u. Metall, zimmern, bauen, schmieden, vgl. z. B. noch χερσὶν ἐπίστατο δαίδαλα πάντα τεύχειν, Il. 5, 61; τὸ μὲν (σκῆπτρον) Ἥφαιστος κάμε τεύχων, 2, 101, vgl. 18, 373 ff.; ϑώρακα, 8, 195; Πελίῳ νηὸν τεύξομεν, Od. 12, 347; auch von weiblichen Handarbeiten, spinnen, weben, εἱματα, 7, 235; u. von Speisen u. Mahlzeiten, zubereiten, anrichten, γυναῖκες ἄλφιτα τεύχουσαι, 20, 108, u. öfter, in welcher Bdtg ausschließlich der aor. τετυκεῖν u. τετυκέσ ϑαι vorkommt, so δαῖτα, δεῖπνον, δόρπον, Il. 1, 467. 2, 430. 7, 319 Od. 8, 61. 12, 283. 307. 14, 408. 15, 77. 16, 478 u. sonst. – Vom Zeus heißt es τεύχων ἢ πολὺν ὄμβρον ἠὲ χάλαζαν, Il. 10, 6, von der Athene ἄγε σ' ἄγνωστον τεύξω πάντεσσι βροτοῖσιν, Od. 13, 397, wie ὄφρα μιν αὐτὸν ἄγνωστον τεύξειεν, 191; οἱ δὲ γάμον τεύξουσι, 1, 277; οἷ τεύξειν ϑάνατον, 22, 14, u. öfter; σφὶν Ἑκηβόλος ἄλγεα τεύχει, Il. 1, 110, vgl. 13, 209, u. sonst; u. so ist 13, 346 ἡρώεσσιν ἐτεύχετον ἄλγεα λυγρά die richtige Lesart für τετεύχατον, s. Spitzner zur Stelle; κήδεα, Od. 1, 244; τεῦξε δόλον, List bereiten, ersinnen, 8, 276; πόλεμον, φύλοπιν, παλίωξιν, Il. 15, 70 Od. 24, 276; Hes. Sc. 154; οἶτον, Od. 8, 579; γέλων, 18, 350; πομπήν, βοήν, 10, 18. 118; αἱμυλίους τε λόγους καὶ ἐπίκλοπον ἦϑος, Hes. O. 79, vgl. Th. 570. 585 O. 217; – τεύξομαι ist fut. pass. Il. 5, 653 σοὶ δ' ἐγὼ ἐνϑάδε φημὶ φόνον ἐξ ἐμέϑεν τεύξεσϑαι, sonst med. mit accus., wie τεύξεσϑαι μέγα δόρπον, 19, 208 Od. 10, 182 (vgl. auch τυγχάνω). – Pass. bereitet, gemacht werden, sein; oft τετεύχαται, z. B. οὐ γὰρ ἔτ' ἀνσχετὰ ἔργα τετεύχαται, d. i. sie sind nicht mehr erträglich, Od. 2, 63, und so τάχα τετεύξεται ὄλεϑρος, Il. 12, 345, es wird bereitet werden, wird sein, vgl. ἔτι πολλὰ τετεύξεται ἄλγεα, 21, 585. – So nimmt das perf. pass. oft die einfache Bdtg des Gewordenseins, des Seins an, wozu sich plusqpf. u. aor. pass. als impf. verhalten, ohne daß das Gemachtwordensein hervorzuheben wäre: Ζεὺς ταμίης πολέμοιο τέτυκται, Il. 4, 84. 19, 224; καὶ δέ νυ τῷδε πατὴρ τοιόςδε τέτυκται, 22, 420; ἀντὶ κασιγνήτου ξεῖνός ϑ' ἱκέτης τε τέτυκται, Od. 8, 546; Σκαμάνδρου ἀρητὴρ ἐτέτυκτο, er war Priester, Il. 5, 78; ἀρχὸς μὲν Ἀϑηναίων ἐτέτυκτο, 15, 337; worin freilich liegt, daß sie zum Priester, zum Anführer gemacht worden waren. – Νοῦς ἐν στήϑεσσι τετυγμένος οὐδὲν ἀεικής, Od. 20, 366; τόδε σῆμα τετύχϑω, das soll das Zeichen sein, 21, 231; ἢ φῂς τοῦτο κάκιστον ἐν ἀνϑρώποισι τετύχϑαι, 1, 391. – Ἠλείοισι καὶ ἡμῖν νεῖκος ἐτύχϑη, Il. 11, 871; κλαυϑμὸν μὲν ἐάσομεν, ὃς πρὶν ἐτύχϑη, Od. 4, 212. – Γυναικὸς ἀντὶ τέτυξο, du warst einem Weibe gleich, Il. 8, 163. – Bes. auch von dem durch das Schicksal Verhängten, vom Geschick, durch den Zwang der Umstände wozu bestimmt sein, μοῖρα τέτυκται, Il. 18, 120; Hes. O. 747; vgl. Il. 22, 30. 420 Od. 4, 772. 13, 170. – Τινός, aus Etwas, αἱ δὲ (βόες) χρυσοῖο τετεύχατο, Il. 18, 574 Od. 19, 226; Hes. Sc. 208; u. so auch perf. act., ἐπίτονος βοὸς ῥινοῖο τετευχώς, aus Rindsleder gemacht, Od. 12, 423 (vgl. Her. 3, 14; Il. 13, 346, wo τετεύχατον aktive Bedtg haben müßte, ist jetzt ἐτεύχετον hergestellt. Bei Plat. Rep. VII, 521 e aber, der einzigen Stelle, wo das perf. bei den Att, passivisch zu nehmen wäre, lies't Bekker mit Ruhnken τετεύτακε); doch steht auch so der dat., αἱ μὲν γὰρ κεράεσσι τετεύχαται, Od. 19, 563, vgl. 10, 210. – Das partic. τετυγμένος hat gewöhnlich den Nebenbegriff »tüchtig gearbeitet«, gut, fest gemacht, οἰκία, δώματα, δόμος, βωμός, τεῖχος, σάκος, δέπας, κρητήρ, ἄγγεα, εἵματα; daher ἀγρὸς καλὸν τετυγμένος, ein wohlbestelltes Ackerfeld, Od. 24, 206. – Pind. u. die Tragg. stimmen mit diesem Gebrauche überein: ϑεὸς ὁ τὰ πάντα τεύχων, Pind. frg. 105; τεῦχε μέλος, P. 12, 19; δόμον ἔτευξαν, 7, 12; τεύχειν ναῒ πομπάν, 4, 164; τιμὰν Θήβαισι, I. 1, 14; ἔτευξα τύμβῳ μέλος, Aesch. Spt. 817; δαῖτ' ἀκέλευστος ἔτευξεν, Ag. 713; φάρμακον, 1234; τί σοι πέπρακται πρᾶγμα πλὴν τεύχειν κακά; Eum. 122; μηδ' ἀκαρπίαν τεύξητε, 802; παλαίφατος δ' ἐν βροτοῖς γέρων τέτυκται, Ag. 731; παλλεύκων δὲ πέπλων ἄμοιρος ἄκληρος ἐτύχϑην, Eum. 333; πολυϑύτους τεύχειν σφαγάς, Soph. Trach. 753; φίλοις τεύχειν ἔριν, Eur. Andr. 645; ἕτοιμος τῷδε τεῦξαι τάφον, Rhes. 959; ἔκλυον τοιάδε σήματα τετύχϑαι, El. 457; sp. D., οὐκέτι γὰρ δύναται τὸ τετυγμένον εἶναι ἄτυκτον, das Geschehene kann nicht ungeschehen gemacht werden, Phocyl. – Her. hat das perf. in intr. Bedtg, ἐτετεύχεε ἐπισπόμενος, war gefolgt, 3, 14, wie τυγχάνω, w. m. s.; u. so auch in späterer Prosa, Arist. eth. 3, 14, Pol. 1, 81; vgl. Lob. Phryn. 395.
См. также в других словарях:
επίσταμαι — ἐπίσταμαι (AM) 1. γνωρίζω πώς να κάνω κάτι, είμαι ικανός να ενεργήσω («ὅστις ἐπίσταιτο ᾖσι φρεσὶν ἄρτια βάζειν», Ομ. Ιλ.) 2. είμαι βέβαιος, έχω πεποίθηση («ἐπίστασθαι ὡς βουκόλου τοῡ Ἀστυάγεος εἴη παῑς», Ηρόδ.) 3. γνωρίζω καλά («πολλὰ δ’ ἐπίστατο … Dictionary of Greek